21.rész

*Annie szemszöge* Kinyitottam a szemem és gépekre kötve találtam magam.A fejem nagyon nagyon fájt.Harry ott ült az ágyam mellett lehajtott fejjel és a kezemet fogta.Úgy láttam,mintha sírt volna.Az ágy másik oldalán Amy és Zayn ült.A többiek az ágy körül izgultak. -ÁÁÁÚÚÚ!!....Hol vagyok??-nyögtem. -Annie!-szólítottak meg a többiek.Mikor megláttam Harry-t,felcsillantak a szemeim.Az övéi is. -Úgy aggódtam.Annie,kórházban vagy.-mondta aggódó tekintettel Harry.Én csak a fejem fogtam.Tényleg nagyon fájt.Legszívesebben Harry nyakába ugrottam volna de semmire nem volt erőm. -És Amy te hogy vagy?-kérdeztem Amy-re nézve. -Körülményekhez képest jól.Eltört a kezem.-válaszolt szipogva.Zayn átkarolta és megpuszilta az arcát. -Annie annyira hiányoztál.-nézett rám Harry és megszorította a kezem.Próbáltam valami mosolyfélét csikarni az arcomra de most valahogy nem ment.De nagyon boldog voltam,hogy láttam őt.Ekkor bejött az orvos.Elmondta,hogy sikerült eltávolítani a golyót a derekamból,ami szintén nagyon fájt,és elindult,hogy levegyen a gépekről. -A barátaid nagyon izgultak.-mondta az orvos. -Harry még sírt is.-tette hozzá Niall. -Tényleg?-néztem Harry-re.Ő csak lehajtotta a fejét és beletúrt a hajába.Meg persze elpirult. -De cuki vagy!-néztem rá és megsimogattam az arcát. -Alex-ékkal mi lett?Elmenekültek?-kérdeztem Amy-től. -Nem...elkapták őket.-mondta nyugodtabban Amy. -Fúúú....szerencsére.Nem látjuk őket megint.-megnyugodtam kicsit.Ezután megint Harry-re néztem.Még vörös volt a szeme a sírástól. -Gyerekek nagyon késő van.Mennünk kéne,majd holnap az lesz az első dolgunk,hogy bejövünk.-mondta Liam.Nagyon fáradt voltam,legalább alszom kicsit.Harry felállt,odahajolt hozzám,megcsókolt és a fülembe súgta:Szeretlek!. Elmosolyodtam.Elköszöntek,Harry az ablakból küldött még egy puszit.Én is.Letettem a fejem a párnára.Eszembe jutottak azok a fájdalmak amiket át kellet élnem.Végül könnyezve aludtam el.Másnap reggel arra ébredtem,mintha valaki simogatná az arcom.Kinyitottam a szemem és megláttam Harry-t.Úgy örültem neki,hogy most már újult erőre kapva tényleg a nyakába ugrottam és megcsókoltam. -Jó reggelt!Látom jobban vagy!-mosolygott. -Igen.Fúúúú..de jó hogy itt vagytok.-mosolyodtam el én is.Közben megjött a reggeli.valami kenyér meg vaj meg gyümölcs.Tipikus kórházi kaja.Semmi extra. -Én nem kérem.Megehetitek.-mondtam.Valahogy most nem tudtam enni. -De Annie! Enned kell!-mondta Amy aggódva. -Ha tényleg nem kéred én nagyon szívesen megeszem.De csak ha tényleg nem kéred.-ajánlkozott Niall. -Hát Niall! Semmit nem változtál.Persze megeheted.-mondtam mosolyogva. -Ez azzz....!!!!-mondta halkan.Látszott rajta,hogy nagyon örül neki.Ezen nem bírtunk nem nevetni. -Jól aludtál?-kérdezte Liam. -Igen.Nem is olyan kényelmetlen ez az ágy.De otthon jobb.-válaszoltam.Bejött az orvos a reggeli vizit miatt.Megvizsgált kötést cserélt.Láttam a sebet is,nagyon csúnya volt.Meg tele voltam verésnyomokkal,ahogyan Amy is.Azok is fájtak még picit.Főleg az a vágás a vállamon,amit Tom ejtett rajtam mert nem tudtam befogni.Harry-ék még sokáig voltak nálam.Beszélgettünk mindenféléről.Csak este mentek el,mikor lejárt a látogatási idő.Nem sokkal később az orvos megint bejött hogy megvizsgáljon.A sebem szépen gyógyult.Nagyon fáradt voltam,így próbáltam elaludni. Harry telefonált.Örültem hogy hív. -Szia kis beteg lány!-szólt bele. -Szia!-mosolyogtam. -Megyünk látogatóba Amy-vel,csak szóltam-mondta Harry. -Jóó..gyertek.Várlak titeket.Hol jártok?-kérdeztem. -Kb 10 perc és ott vagyunk-mondta. -Jó siessetek!-mondtam. -Rendben! Puszi!-köszönt el. -Pusszi!!-köszöntem el én is és letettem a mobilomat.Kb 10 perc múlva még senki nem nyit ajtót.Vártam még egy csomó ideig,de még mindig nem jött senki.Kezdtem kicsit ideges lenni.Kimentem a folyosóra hátha pont jönnek.De ott sem voltak.Jött egy rohammentő,két súlyos sérültet szállított.A kórház bejárati ajtaja hirtelen kicsapódott ,a srácok mint az őrült rohantak be.mi történhetett? -Sziasztok! Mi történt?Harry-ről és Amy-ről nem tudtok valamit?Harry felhívott,hogy bejönnek de még mindig nem jöttek.-kérdeztem kissé idegesen. -Hátt...figyi...ne akadj ki...de..Harry-t és Amy-t baleset érte.-végre elmondta Liam hogy mi van most és megfogta a vállam jelezvén,nyugodjak meg.De nem tudtam.Egy pillanatra megállt bennem az ütő.Az nem lehet,hogy a két legfontosabb személy az életemben élet halál között van!! -Mi??Ugye ez valami vicc?Kérlek mond hogy nem komoly!-zokogtam. -De sajnos nagyon is komoly-mondta Zayn aki szintén nagyon feszült volt Amy miatt.És akkor megláttam Harry-t lélegeztetőpalackon.Odarohantam a hordágyához és ordítozni kezdtem. -NEEE!!!!!NEMM!!!EZ NEM LEHET!!HARRY!!!NEM HALHATSZ MEG!!NEM HAGYHATSZ MAGAMRA!!!SZERETLEK!!!!-üvöltöttem zokogva ahogy csak a torkomon kifért.Liam húzott vissza.A vállára hajtottam a fejem és csak zokogtam. -Annie! Annie!-szólt valaki. -Mi?Mivan?-kérdeztem álmosan és könnyezve. -Miért sírsz?-kérdezte Harry. -Harry!Amy!Úgy örülök hogy itt vagytok!-átöleltem mindkettőjüket.Kicsit össze voltam zavarodva. -Mi is.De mi a baj?Visszajöttünk mert Louis itt hagyta a mobilját.-mondta Amy értetlenkedve.És akkor esett le,hogy ez az egész csak egy rossz álom volt.Nagy kő esett le a szívemről. -Jajj...izé...csak rosszat álmodtam.-töröltem le a könnyeimet. -Mit álmodtál?-kérdezet Harry. -Hát hogy Amy-vel jötteetek látogatóba,de autóbalesetetek volt.És én csak zokogva ordítoztam.-mondtam. -És aztán?-firtatott tovább Louis. -Aztán felébredtem.-mondtam még mindig a könnyeimmel küszködve.-És mikor megláttalak titeket kicsit összezavarodtam.-tettem hozzá.Harry átkarolt és megnyugtatott.Picit még maradtak de utána elmentek és én nyugodtan aludtam el.Másnap reggel nagyon korán felébredtem.Ránéztem az órára,még csak 6 óra volt.Kezembe vettem a kedvenc könyvem.Nem sokkal később kinyílt a kórterem ajtaja.A srácok jöttek. -Hellóó!-köszöntek.Harry odajött és megcsókolt. -Sziasztok!Mizujs?-kérdeztem. -Semmi kül..te hogy vagy?-válaszolt Amy. -Megvagyok.Már nem fáj annyira a sebhely.Az orvos azt mondta,hogy szépen gyógyul.-mondtam.A srácok egész nap nálam voltak,és jól szórakoztunk. *1 héttel később* A srácok csak délután tudtak benézni mert interjúra mentek.Délelőtt kicsit unatkoztam.Zenét hallgattam.Ki nem találjátok mit...Hát igen One Direction.Hirtelen benyitott az orvosom. -Szia Annie!Jó hírem van!-közölte vigyorral az arcán. -Mi?-érdeklődtem kíváncsian. -Az eredményeid azt mutatják,hogy már nincs szükséged további kezelésekre illetve kórházi ellátásra.Tehát akár már holnap reggel el is mehetsz.-közölte mosolyogva. -De jó!Köszönöm!-örvendeztem.Már alig vártam hogy Harry-ék jöjjenek és ezt elújságoljam nekik.Kb 2-kor néztek be. -Sziasztok!- -Szia!- -Skacok!Nagyon jó hírem van.Holnap reggel elmehetek.Mehetek haza!-ugrándoztam,persze nem szó szerint. -De jó!Hiányoztál az otthoni közegből!-mondta Harry és velem együtt örültek a többiek is. *Másnap reggel*: -Oké.Mindent elpakoltam.Már csak az a kis papírka kell,és mehetünk is-mondtam boldogan. -Az a papír a zárójelentés-javított ki Harry. -Nem baj!-mondtam mosolyogva.Erre ő hosszasan megcsókolt. -Jól van,azért levegőt vegyetek!-mondta nevetve Niall. -Ajjmárr..-mondtuk egyszerre.Végre megjött az orvos.Hozta a zárójelentést,és megköszöntem mindent és elmentünk. Kb fél óra múlva már a villánál voltunk. -Fúú...de jó újra itt lenni-mondtam mosolyogva és boldogan. -Jó hogy itt vagy!-mondta édes hangon Harry. -Hahó gyerekek!-szólt oda Paul.-figyu csak szólok hogy holnap megyünk haza.-mondta. -Mi?Máris?Ilyen hamar?-kérdeztük mindannyian egyszerre. -Ahan- -Nemár!!Én az egész utazást kórházban töltöttem.-mondtam szomorúan.Komolyan ilyen hamar vége van? -Sajnálom.Amúgy Annie hogy vagy?-kérdezte Paul. -Megvagyok köszi.Szépen gyógyul a seb.-mondtam.Eközben bementünk a házba.Össszepakoltuk a cuccainkat és még egyszer utoljára lementünk a tengerpartra. *Másnap reggel*: Korán keltünk,a gép korán reggel indul vissza Londonba.Ott is elvoltunk mit mindenhol.Kb 12 órakor szálltunk le a londoni reptéren.Majd egyenesen a srácok házába mentünk.Jó érzés volt újra itt lenni.Már hiányzott az itteni levegő. -Otthon,édes otthon!-rohant a konyhába Niall.Louis először a répakertjébe rohant. -Annie!Tudom,hogy csak most jöttünk vissza meg minden,de nincs kedved tartani egy csajos délutánt?Tudod,shoppingolás meg hasonlók..??-kérdezett Amy. -De okéé!-mondtam mosolyogva.Hiszen már tényleg nagyon régen tartottunk egy közös délutánt.Csak mi ketten mint két legjobb barátnő.