10.rész

*Annie szemszöge* Felmentünk a szobámba a csomagokért.Egyfolytában engem bámult...és előreengedett..olyan udvarias.Nagy volt a csönd.Egyikőnk sem szólt semmit.De valahogy meg kellett törnöm a kínos csendet. -Mesélj magadról-mondtam Harrynek. -Hátt....miért??-kérdezte a cuki Harry. -Hogy jobban megismerjük egymást!-vágtam rá,de aztán rájöttem,hogy ezt kár volt.Elég hülyén hangzott. -Okéééé....mit szeretnél megtudni??-kérdezte. -Milyen sztárnak lenni??-oldottam kicsit a feszültséget,De ez tényleg érdekelt. -hát röviden mondva...nagyon király.Leírhatatlan érzés az,hogy ott állsz a színpadon,a közönség pedig örjöng.Ráadásul mindezt a legjobb barátaiddal.És körbevesznek a jobbnál jobb csajok....gondolom érted.Biztosan téged is rohamoznak a helyesebbnél helyesebb pasik.-válaszolta. -Hát nemigen.Eddig még egy fiúval sem jártam,pedig már 19 vagyok.De Amy...na őt tényleg rohamozzák a pasik.Eddig neki egy hosszabb kapcsolata volt,még a gimiben.Ő a legszebb lány akit ismerek.És állandóan flörtöl.-mondtam zavartan.Teljesen bevörösödtem...mint akit most vettek ki a sütőből. 1 perces néma csend,aztán megszólalok. -Mindig az volt a vágyunk Amyvel hogy egyszer egy nagy színpadon énekelhessünk.Csak mi ketten.A két legjobb barátnő.De legutóbb a suli Ki mit tud?-on felléptünk,és ő idegességében elfelejtette a szöveget,és csak dadogott,én meg rókáztam egyet a színpad kellős közepére.Hát azok életem legrosszabb pillanatai voltak-mondtam nevetve.Harry is nevetett,ami jó mert sikerült megnevettetnem. -Ne röhögj!!!Biztos veled is előfordult már!!-szóltam rá. -Hát,bármily meglepő...de nem!!-válaszolta,és közben nevetett. -amúgy mióta énekelsz??-kérdezte érdeklődően. -Hát már egész kicsi korom óta.Emlékszem,az oviban mindig én énekeltem a Mikulásnak.És imádok énekelni.Úgy érzem akkor kiadhatom magamból az érzéseimet.Ezért szoktam dalokat is írni.És ha unatkozunk Amyvel,akkor megtanulunk egyet és előadjuk magunknak.De figyi...szerintem mindenki ránk vár,tehát siessünk,beszélgetni még úgy is lesz időnk.-mondtam -Igazad van-mondta kedvesen. Lementünk a többiekhez,akik már türelmetlenkedtek. -Na végre.Indulhatunk?-kérdezte Niall. -Go,go,go!!!-vágtuk rá mindannyian egyszerre. *Harry szemszöge*: Ahogy kinyitották az ajtót,én lefagytam.A szemébe néztem,és nem tudtam megszólalni.Úgy éreztem,mintha egy angyal állna előttem,csak éppen nincsenek szárnyai.Gyönyörű volt,és csinos,és a mosolya...elragadó.-Beleszerettem-gondoltam magamban.Aztán megtudtam,hogy a neve Annie.-Milyen gyönyörű név.Igazán hozzáillik.-gondoltam szintén magamban.Nagyon kedves és vidám csajszi.Úgy érzem benne minden megvan.......Ő TÖKÉLETES!!!!